Építem a házam

Ha ma egy mobiltelefont vásárolunk, akkor azt eleve két-három éves élettartamra tervezzük. 

Egy autó vásárlásakor már 5-10 év lehet a vásárlás időhorizontja, csakúgy, mint napjaink „tartós fogyasztási cikkeinél”. Ha elhasználódik az adott berendezés (vagy lehet, hogy csak elavul), akkor kicseréljük – legfeljebb az új vásárláskor figyelembe vesszük az előző vétel tapasztalatait.

A túlzott nagyvonalúság ellenkező véglete, amikor a családi ház tervezése során nem gondolunk esetleges jövőbeli igényeinkre.

Nem kerül például vendégszoba a házba, pedig milyen jól jönne, amikor szüleinket kellene marasztalni nálunk néhány napra. (Vagy amikor egy éjszakába nyúló parti végén barátainkat szeretnénk altatni valahol. Ha az agglomerációban építkeztünk, akkor jó eséllyel igen messze laknak tőlünk!)

Nem illik mások beszélgetését kihallgatni, azonban akaratlanul is elkaptam egyik hozzám közel ülő kolléga félmondatát. A Tavaszi Építészeti Fesztiválon ültünk, egészen pontosan a Magyar Építészek Harmadik Világtalálkozójának résztvevőjeként hallgattuk Salvatore Ettorre-nak, a budapesti Olasz Kultúrintézet igazgatójának házigazdai minőségében elmondott megnyitóját. 

Aki ma családi ház építésébe, felújításába fog, egy ördögi körbe kerül(het) bele.
Sajnos ez az ördögi kör a gazdasági válság hatására még szorosabbra zárult.

Mindennek a kiindulópontja a pénzszűke. Egyre nehezebb hitelhez jutni (ez önmagában még nem okvetlenül baj), az otthonteremtéshez kapcsolódó kedvezmények, támogatások jó része az elmúlt években visszavonásra került.

Tegnap este barátaimmal beszélgettem. Gyakran fordul ez elő velem, most azonban különösképpen érdekes volt a felállás, beszélgetőpartnereim egy-egy kivitelező cég vezetője és – ilyen a világ – mindkettőjüknek pedagógus a felesége.

Szóval így voltunk ötösben és egy igen izgalmas témát boncolgattunk, a munka becsületét tárgyaltuk meg. Felelevenítettük középiskolás emlékeinket, ki hol, milyen munkával keresett pénzt a nyári szünetben.

Természetesen az építészé – vágják rá sokan.
Akik elolvassák az Építem a házam könyvsorozat I. kötetét, azok már tudják, hogy rajta kívül még a statikusé, a gépész- és villamos tervezőé – hogy a belsőépítészről, a kerttervezőről és sok más szakemberről most ne is ejtsünk szót…
De még ebből a felsorolásból is kimaradt az egyik legfontosabb szereplője a tervezési folyamatnak: maga az építtető!

Legutóbb már beszámoltam arról, hogy az Építem a házam könyvet a Construmán is árusítottuk, így volt szerencsénk személyesen is találkozni érdeklődőkkel.
Mint arra számítottunk, többen is megkérdezték, hogy találnak-e konkrét javaslatokat a könyvünkben.
Néhányan talán csalódottan vették tudomásul nemleges válaszunkat (pedig ezt csak provokációnak szántuk:) - szerepelnek jótanácsok is a könyvben, de valószínűleg nem olyan értelemben, mint a kérdezők gondolták).