pályázat, családi ház, felújítás, szigetelés, nyílászáró

- erőleves jövendő építkezőknek

 Gizella történetét afféle „erőlevesnek” szánom     mindazoknak, akik még azon morfondíroznak, bele merjenek-e vágni egy házfelújításba a jelenlegi gazdasági helyzetben.

Egy valós történet arról, hogyan vált egy átlagos, „F” energetikai kategóriába sorolt, vidéki családi házból kevesebb, mint egy millió forint önerővel „A+” „csúcskategória”!
A történet I. részét ide kattintva eleveníthetik fel.

„Legutóbb ott fejeztem be, hogy rendbe szerettem volna tenni az „örökölt” konvektoros fűtésemet, mert 70%-nyi alapterületen, ugyanannyi gázszámlát fizettem, mint a régi lakásunkban, az ottani cirkófűtésnél – ráadásul még rendszeresen fáztam is. Ide is cirkót szerettem volna beépíteni.
Azzal persze én is tisztában voltam, hogy ha nem szigetelem le a házat ,akkor nem sokat ér a fűtési rendszer javítgatása.
Én már csak olyan ember vagyok, aki nyitott szemmel jár az utcán – és kérdez. Ahol megláttam, hogy egy házat éppen szigetelnek a mesteremberek, odamentem hozzájuk, és megkérdeztem, hogy milyen anyagot használnak, miért, miért oda teszik a ragasztó-pogácsákat? – és így tovább. Persze a férfiemberek úgy néztek rám, mint egy ufóra, de azért többnyire ledarálták a műszaki tudnivalókat, melyeket én aztán gondosan feljegyeztem. Gyűlt, gyűlt az információ, s úgy gondoltam, ezt akár én is meg tudom csinálni. Neki is álltam, s az első évben leszigeteltem körbe a lábazatot és belekezdtem a hátsó, északi fal szigetelésének. 5 centis „hungarocell” szigetelést használtam (a lábazatra másmilyent, mint felülre), mert a mesterek ezt javasolták. Később aztán utána is olvastam a dolognak, s arra jutottam, hogy az 5 centi kevés: utólag feltettem még 5 centit, a későbbiekben pedig már eleve 10 centis anyagot használtam – a saját kezemmel.
Amikor éppen belevágtam volna a fűtési felújításba (ekkor 2009 nyarát írtuk), fülembe jutott, hogy erre a célra lehetne támogatást is igényelni. Sajnos amire hazajöttem a nyaralásból, kiderült, hogy noha a pályázat még év végéig „nyitva van”, de a pénz már elfogyott mögüle. „De nem sokára jön a következő pályázat” – mondták. Ha nem is az ígértek szerint, de 2009 decemberében valóban kiírásra került egy új pályázat.
Legalább egy energetikai osztályt kellett javítani a házon, s ezért 20-30%-os támogatásra lehetett pályázni. Persze én is láttam, hogy elért „B”, „A” vagy „A+” kategóriák esetén ez a támogatási hányad 10-10%-al növekedhet, de álmomban nem jutott eszembe, hogy az én kis beruházásom erre elég lehet. Ám minél többet gondolkodtam, annál jobban piszkált a dolog: az erre a célra félretett pénzem adva volt (maximum 800ezer forint), de hogy ha el tudnék érni akár 40%-os támogatást, akkor ugyanennyi pénzből még az ablakokat is kicseréltethetném – talán.
Sőt, nem is az ablakok voltak az elsők, amik eszembe jutottak. Van egy kis hátsó szobám, amin egy ablak néz a hátsó kertre. A kert akkor még építési törmelékkel volt tele, de én a lelki szemeimmel egy kis mediterrán kertet képzeltem ide. Igenám, de ide csak a házat megkerülve lehetett eljutni. Arra gondoltam, az ablak helyére egy ajtót vágatok. Utánanéztem, árajánlatokat kértem, és arra a szomorú eredményre jutottam, hogy ez az egyetlen ajtó 60-70ezer forintba kerülne. Mindig úgy szoktam kalkulálni, hogy ugyanannyi a munkadíj, mint az anyagköltség – 120-140ezer forint plusz pénzt viszont nem akartam erre a célra költeni.
Most, amikor a támogatással megvalósítható ablakcsere lehetősége felmerült, újra elővettem a hátsó ajtó gondolatát is. Autóba ültem és végigjártam a környék összes nyílászáró-értékesítőjét. Telefonálhattam is volna, de én világéletemben a személyes kontaktusok híve voltam. A telefonban – már csak anyagi megfontolásból – nem beszél túl sokat az ember, ráadásul, ha a telefonban egyszer elhangzik egy „nem”, akkor – én legalábbis így érzem – az sokkal inkább végleges, mint egy személyes beszélgetésnél. Ezeken a személyes találkozókon aztán még egy csomó plusz információhoz is hozzájutottam. Jó sok benzint elautóztam, de végül a legolcsóbb és a legdrágább árajánlat között 150ezer forint (!) árkülönbség volt!

Eredetileg csak a három szobai nagyablakot akartam kicserélni, de hogy jött a pályázati lehetőség, belevettem az erkélyajtót és az ugyancsak lerobbant állapotú kis konyha-, WC- és fürdőszobai ablakokat is. Ekkorra a beszélgetéseken már tisztáztam az elvárásokat, most elkezdtem immáron konkrétan a legkedvezőbb árakat keresni. És lett csoda: két helységgel távolabb találtam egy kereskedőt, akitől 40+3%(!!) kedvezménnyel megkaptam az összes nyílászárót! Azt hiszem jókor voltam jó helyen, mert ez valami szezonon kívüli akció volt – februárban.
Általában is elmondhatom, hogy én nem panaszkodok azokra a szakemberekre, akikkel találkoztam az építkezés kapcsán. Ebben a családi vállalkozásban is nagyon kedvesek és szolgálatkészek voltak, látszott, hogy régóta csinálják, „flottul” ment minden, látszott, hogy értenek hozzá. Rugalmasak is voltak, segítettek kitölteni a pályázati űrlap vonatkozó részét (hatalmas táblázatba egyenként kell megnevezni valamennyi ablakot méretükkel és műszaki paramétereikkel együtt!), odaadták szállítólevélre is az ablakokat. (A pályázat befogadása előtt nem lehet elkezdeni az építkezést: nem lehet ezen időpont ellőttre szóló számla vagy szerződés!)
Belegondoltam: „első blikkre” 120-140ezer forint lett volna csak az erkélyajtó, most pedig ez, meg még az összes nyílászáró kijött 300ezer forintból! (Van egy barátnőm, kétszobás panelben lakik, nincs több ablaka, mint nekem. A panelfelújításkor közel 500ezer forintot számoltak fel neki az ablakokért.)
Az is fontos volt, hogy ők, a szakemberek építették be megvásárolt terméket: a pályázatnál igazolni kell a hozzáértő általi beépítést és az ebből fakadó szavatosságot. (Van egy jó kőműves ismerősünk, ha ő építette volna be az ablakokat, akkor azt például nem fogadták volna el!)
Valójában csak ezen a pontos kerestem egy energetikust, aki elvégzi a pályázat beadásához szükséges számításokat.
Legközelebb innen folytatom…”

Megjegyzés: Gizella az ún. ZBR-pályázatról (Zöld Beruházási Rendszer) beszél, amely jelenleg nem „él”. De nagy annak a valószínűsége, hogy a legközelebb kiírásra kerülő energiahatékonysági pályázat hasonló elveket fog követni – talán kevesebb bürokratikus vonással.