Az építő közösség, házépítés, felújítás, támogatás

 - de azért lakni (és takarékoskodni) ezután is kell…

Az ősz közepén egy blogban feltettem a címben szereplő kérdést: Jön-e jó világ az építkezőkre?
(Ide kattintva elolvashatják újra!). Abban az írásban beszámoltam arról, hogy a kormányzat illetékesei milyen nagyszabású terveket mutattak a különböző szakkonferenciákon, s azt ígértem, visszatérünk ezek megvalósulására.
Eljött az ott beígért határidő, s nagy „pompával” be is jelentették az Új Széchenyi Terv most induló pályázatait – amikből mára teljesen eltűnt a magánépítkezőknek szánt valamennyi beígért támogatás!
Néhány gondolat ezzel kapcsolatban.
 

 Magukat a tényeket már mások és másutt megírták – az origo.hu összeállítását például ide kattintva Önök is elolvashatják. (Sőt, ha kedvük tartja, akkor akár a véleményüket, javaslataikat is elmondhatják január 31-ig, bejelentkezve az ÚSZT partnerségi fórumába!)
A lényeget tekintve teljesen felesleges azon meditálni, kinek a hibája a pénzhiány (mit tüntetettek el az előző kormányok és vajon hová kerül az épp a napokban einstandolt nyugdíjvagyon), a tények tények maradnak: a közeljövő építkezői (és az építőipari szakma) ismét csak magukra (magára) számíthatnak.
Mivel lakni ezt követően is kell és a rezsiköltségek kézben tartása is sürgető probléma marad, így nem marad más hátra, mint a nehezen megkeresett pénzünket minél hatékonyabban felhasználva építkezni és megragadni minden apró lehetőséget. De hiszen pont ezért hoztuk létre Az építő közösséget!
Az is eszembe jutott, hogy ha már nagy és erős lenne a mi Építő közösségünk, akkor lehet, hogy egy kicsivel nagyobb „lobbierőt” is ki tudna fejteni ilyen kérdésekben (mert hiszen az állam is gyarló: oda kerül a kevéske pénz, aki a leghangosabban kiabál…). 
Egy biztos, a családi házak felújitása a következő években sem lesz Magyarország legnyilvánvalóbb, legsürgetőbb problémája. Pedig meggyőződésem, hogy azok közé tartozik.

Körülbelül tíz évvel ezelőtt akkori cégemmel Alsó-Ausztriában jártunk. Azt kutattuk, hogy milyen támogatások működnek ott az otthonteremtők számára és mekkora ezek hatékonysága (a támogatások mértékével nem szeretnék senkit sem sokkolni…)
Lehet, hogy túlzó ez a leegyszerűsítés, de én azt a következtetést vontam le, hogy akkortájt az extrém hőszigetelés vagy a megújuló energiák használata ott, Ausztriában sem „érte meg” a családoknak. Olyan hosszú volt a megtérülési idő, hogy pusztán gazdaságossági alapon nem sokan vágtak volna bele egy ilyen felújítási munkába vagy egy ilyen szigorú követelmények szerint megépítendő új házba.
Az állam azonban pontosan látta, hogy „sok kicsi sokra megy”: lehet, hogy az így elérhető megtakarítás egyetlen családi ház esetében „elenyésző”, de ha az emberek nagy tömegben takarítanak meg, akkor ez állami szinten óriási előnyöket rejt. Kisebb lesz az ország energiafüggősége és kevesebb büntetést kell fizetnie a károsanyag-kibocsátás után.
Éppen ezért, a maga jól felfogott érdekében az állam támogatta az építkezőket (persze szigorú kritériumok mentén). Ezzel a támogatással kiegészítve aztán már a magánemberek sem hezitáltak sokáig – belevágtak. És mindenki jól járt.
Nálunk éveken keresztül szajkózta az építőipari szakma, hogy nem gázár-támogatást kellene adni a sokat fogyasztó háztartásoknak (mert ez egy feneketlen kút), hanem ugyanebből a pénzből abban kellene segíteni, hogy lecsökkentsék (egyszer s mindenkorra) otthonuk energiafogyasztását.
Úgy tűnik a rövidtávú pénzhiány ismét felülírta a hosszútávú gondolkodásmódot… (Miközben én magam is a hosszútávú gondolkodásmód szükségességéről szeretnék meggyőzni minden építkezőt!)

Segítsünk tehát egymásnak abban, hogy kevés(ebb) pénzből is minél jobb minőségű épületek épüljenek! Ehhez a (szakmai?) összefogáshoz várjuk az építkezni vágyókat és a szakembereket Az építő közösségbe!
És hátha közben az állam is meggondolja magát támogatások ügyében...